Hochalmspitze-3360m-Kärten/Magas-Esztena-csúcs-3360m-Korontály ország

A túra célja a Hochalmspitze lekeresztezése Északról a Preimlscharte (2953m), Hochalmkees, Hochalmpsitze-keleti gerinc úton fel, lefelé pedig a Kővévált emberek (3158m)-Trippkees-Rudolstetter weg-Gißener-Hütte (2203m). Másodlagos cél a Säuleck-csúcs (3086 m), vagy a Detmolder-gerinc megmászása.

1. nap - 2004. szeptember 9.

Hogyha oda mehetnék
Ahol földre ér az ég
Keresnék egy
Nagy-nagy sziklát
S tetejére leülnék

Két autóval utaztunk, röviddel délóra után találkoztunk Gmündben a középkori város kaputornya előtt. A patinás főtéren való rövid lötyögés átlendített minket a szabadság-hangulatába. Végigutaztunk a Málta-völgyben, IGEN, megérkeztünk az Alpokba. Egy fizetőkapu (15 Euró ugrik..) és 6 sziklaalagút után a Kölnbreinstüberl étterem (1903 m) parkolójában hagyjuk a járművet. Mellette a Sporthotel Malta, vagy mi, úgy néz ki, mint a Budai Körszálló különösen elrontott makettje, egy agyonhasznált ételhordóval keresztezve. Szokásos maradék-felevés, pakolás, 0km-es fényképezés, térképnézés; Cotnari bor és Ghymes zene közepedte. 2 óra séta a gyönyörű Speicher Kölnbrein mesterséges tó partján, és az Osnabrücker Hütte (2022 m Lukászhütte, ahol a ketrecben tartott nyulaktól kezdve a gondnok 6 éves fiáig mindenkit Lucas-nak hívnak.) melletti napsütötte áfonyásban csemegéztünk. A ház kellemes, hangulatos, mindenkinek ajánlom.

2. nap - 2004. szeptember 10.

Nyújtózkodnék egy nagyot
Örülnék, hogy ott vagyok
És kezemmel
Ölbe vennék
Minden egyes csillagot

A korai kelést reggeli 6-ra halasztottuk. Sok érvet fel tudtunk sorolni, miért is elegendő 8-kor elindulni. Bezzeg este, amikor sötétben botorkáltuk le a maradék 4-500 méter szintet a Gißener-Hüttébe, vakegér módjára, már késő volt okosnak lenni. Reggel csatlakozott hozzánk Gustav az öreg stájer hegymászó. Óriási fazon, 70 éve mászik, most társaságunkba férkőzött, és velünk tart a Hochalmspitzére. Az élre tört, és lassan, de folytonosan vezetett minket, bár az út több mint egyértelmű volt. Az 522 jelű túristaút a tágas, klasszikus U betűt formázó völgyben indul Délre, majd - az egykor mintegy a maihoz képest háromszor terjedelmesebb Großlendkees - oldalmorénáin kitartóan emelkedik. Az Ankogel (3250m) kezd különválni a többi, kisebb szomszédaitól, valahol 2600-2700 m környékén kukucskál a Großglockner. A morénás terep nagy gyalult táblákba vált, később áttérünk a gleccserre, ahol szintben eloldalogtunk a Preimlscharte ÉNY-i kuloárja alá. Itt hasznunkra vált Gustav helyismerete, mert a havon vitt nyom egy másik hágóba is. Az utókor számára tanulság: a Preimlscharte a Preimlspitzétől Délre van. A kuloár 45 fokos agyagos-törmelékes, kőhullásos. Szerencsére csonttá volt most fagyva, ezért hágóvassal is relatíve könnyen járható. Bezzeg, ha megolvadt trágyadombbá válik. Mellékesen a hágó alatt füstkvarc és ametiszt gyűjthető. Gustav kezet rázott mindenkivel, gratulált, hiszen a hágó elérésével túljutottunk az út legnehezebb részén. Mármint az ő szempontjából. Gustav ugyanis a csúcsról vissza fog menni az Osnabrücker-Hüttébe. Az más kérdés, hogy a Gießener-Hütte felé vezető utunk nehézségei bezzeg nem csak a Preimlscharte nehézségeit fogják felülmúlni, hanem elképzeléseinket is. Áttérve a Hochalmkeesre, kb 3000 m-es szintben a csúcs keleti esésvonala alá gyalogoltunk. Itt kell kifejezni hálánkat, hogy az időjárás olyan gyönyörű, hogy ennél szebbet álmodni sem lehetne. Napos, száraz levegő, kemény fagyott hófelszín. A hőmérő 11-12 fokot mutat, a sugárzás miatt, nyilván kevesebb van. Két spalti-zónán kelünk át, majd 300 méter egybefüggő emelkedő a csúcs keleti gerincének 3300 m-es pontjához, a felszín részben csonthó, részben vízjég. Az utolsó 60 m szintet a keleti gerincen hófoltokon és II-es nehézségű kőtáblákon tettük meg. Csúcsananász helyett a kilátásban gyönyörködtünk. Kelet felé légbevesző középhegységek végtelenje. Majd a sok ismerős hegy, korábbi túráink helyszínei: Alacsony-Tauernek a Hochgollinggal: amelyet 1992-ben nem másztam meg tornacipőben. Totes-Gebirge avagy Hullahegyek: pont egy éve jártunk Andival a Großpriel és a Spitzmauer emberpróbáló, de nagyszerű klettersteig útjain. Dachstein: Seewand út és a jégbarlang. Hochkönig, ahol Kisembernek át kellett tolnia a biciklijét a nagy szakadékon, mert pont bontották a hidat. Elbúcsúztunk Gustavtól és belevetettük magunkat Hochalmspitze keleti gerincébe. Egy-két hófoltot keresztezve szakadékos területre értünk, ezáltal szertefoszlott a remény, hogy könnyűszerrel lejutunk. Gustav amúgy is megvigasztalt, nagyon meredek az út a Gießener-hütte felé. Havas-köves. Ha mégsem bírjuk bevállalni, forduljunk vissza az Osnabrücker felé, vagy hívjunk helikoptert. Semmi ok beijedni, II-es nehézségű út, mi történhet? Például az, hogy a klettersteig szét van esve, ki van szakadva a drót. Este 5-6 óra van. A Kővévált-emberekig gyötrelmes az út. Érdekes, hogy egy szakaszon vastag hegyikristály-éren másztunk. Utána pedig 60-80 m falon kell lemászni. Ez viszont mégsem volt annyira nehéz, mert végig járható párkányok vannak, fixkötél biztosítással. A gleccserre való lejutást egy kötélhosszas ereszkedéssel oldottuk meg. Javította a hangulatunkat, hogy napsütötte részre érkeztünk. Az utolsó 800 m-es szintet rohanvást tettük meg, a végén már sötétben. Még az előtt értünk a házba mielőtt ránk hívták volna a hegyimentőket.

3. nap. - 2004. szeptember 11.

Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég
Lábaimat
Jól megvetném
S fenyőfává változnék

A Säulekc, vagy a Detmolder-weg helyett alvás volt negyed kilencig. Kicuccoltunk a ház elé, és hosszan reggeliztünk, tetvészkedtünk, bámultunk ki a fejünkből. Megcsodáltuk a személyzet három bögyös mucuskáját... hm ez is mind a másé. Itt is tartottak házinyulat, mint a Lukászhüttébe, viccelődtünk is, amikor az esti vadragu túl kis formátumú húsokat tartalmazott. A kertitörpék közé ki volt állítva egy kb 35 cm magas hegyikristály. Jókat mulattunk magunkban a ház-főnökön, olyan feje van, mint egy Rokker Zsótti paródia. Amúgy kemény mászó lehet, vastag felkarja van, mint a lábam. Végül rászántuk magunkat, és elindultunk a Buderus-weg-en a Mallnitzer Schartéhoz (2672 m). Meg-megálltunk áfonyát és hegyikristályt szedegetni. A hágóba végül csak Andi ment fel. Többiek henye-tunya módon hanyatt fekve szurkoltunk. Sikerült elfogyasztani a Hochalm-spitzére szánt csúcsananászt. Este excelsioros barátainkkal találkoztunk, a kedélyes beszélgetés hangulatosabbá tette a sörözést. Vasárnap a Hochalm-spitzét másszák meg. Harmadik próbálkozásuk lesz. Ők is jártak az Adamelloban, a Care Altot mászták meg, a Zsigmondi Emil-féle úton. Dicséretes.

4. nap - 2004. szeptember 12.

..Hogyha oda mehetnék
Ahol földre ér az ég
Nem törődnék
Búval, bajjal
Nevetnék, csak nevetnék.

Leto első kérdése: tényleg, tegnap szeptember 11 volt. Ki tudja, van még lent világ? Vagy le se menjünk? Bamba tehenekkel és gyönyörű fenyő-óriásokkal szegélyezett dózerúton gyalogoltunk a Speicher Gößkar mesterséges tó alatti parkolóba (1700 m). Miután Andi piros rúzzsal felírta a barátaink autójára: Itt jártak a Parittyák. Leautóztunk a szemet gyönyörködtető Gößgraben völgyben a Malta völgyébe. Bónusz lehetőség: 200 méteres vízesés mellett D nehézségű (vaddisznó-fokozat) klettersteig. Állítólag 2004 tavaszán fejezték be az építését. Két sodronykötél van, vastagabbikat kell fogni, vékonyabbikba kell akasztani. Laca és Laci lent maradtak, Gábor feleúton, a kötélhídnál kimenekült. Andi és Letó végignyomták. Közös ebéddel zártuk a mindenki által sikeresnek minősített túrát. Aggodalommal tekintgettünk a 3000-esek felé, nagyon befelhősödött, már szombaton észleltük a közelgő melegfrontot. Csak reménykedni tudtunk, hogy barátaink a Hochalmspitzét baj nélkül megmásszák. Nem lenne igazságos, ha nekünk elsőre sikerül, nekik meg két nappal később harmadszorra sem. Ez jó túra volt, reméljük, hogy folytatása következik.
VG.

Túra időpontja: 2004. szeptember 9-12.
Résztvevők: Csima László, Kerekes Andrea, Leto Tokarev, Pintér László, Varga Gábor